fülkeforradalmár

Hát igen, íme az egyik oka annak, hogy ott tart országunk ahol. Rétvári Freudi elszólásából kiderült, miről is ábrándoznak politikusaink. Nemhiába ők a legnépszerűtlenebbek az országban.

Régen volt már az, amikor a politikusok voltak a népért, és nem fordítva. A világ megváltozott, a politikában rejlik manapság a nagy pénz, aki pedig a húsos fazék közelébe kerül, bizony ki is használja azt. 
Persze mindenki mondja, hogy micsoda aljasság, de kétlem, hogy ők ne így cselekednének, ha adva lenne a lehetőség. Félreértés ne legyen, nem védem én a politikusokat, az amit manapság művelnek kímeríti a gusztustalanság fogalmát; tűrhetetlen a lopás, de egy fokkal jobb lenne, ha nem ennyire pofátlanul és persze kis mértékben csinálnák. Torgyán szava illik a leginkább a mai politkusok többségére: férgek.

Nem biztos, hogy azelőtt férgek lettek volna, csak a politikai játszmák, a célok elérése érdekében bevetett, akár aljas taktikák tömkelege átformálja jellemüket és ezáltal jövőbeni viselkedésüket, úgymond "gerincteleníti" az egyént. Ha politikusnak állsz, te már sáros vagy, szokták mondani, bár ritka kivételek adódnak.
Bomlasztanak, megosztanak ahelyett, hogy a közjót tartanák szem előtt, de inkább a saját zsebüket tömik és vígan röhögnek a szegény "halandó" embereken. Lopnak és nem megóvnak.
Hatalmon vannak, mert a nép többsége igen naív, a sok csalódás után reméli, hogy élete jobb lesz és bármilyen neki kedvező ígéretnek hisz. Az kerül hatalomra, aki a legjobban hazudik, ehhez valószínűleg jobban értenek a politikusok, mint a kormányzáshoz.
Továbbá nincs olyan alternatíva, hogy olyan párt kerüljön hatalomra, amiben a becsület és igazság bajnokai ülnének. 

Államférfira és csapatára, no meg a mai politikai elit eltakarítására lenne szükség ehhez az álomhoz, biztosan jobban működne az ország. Ennek esélye ugyan nulla, de ha már a mi meglopásunkról ábrándoznak, mi miért ne tehetnénk ezt az ő köddé válásukról.

(Akinek nem inge, ne vegye magára)

A mai világban minden hétre jut egy újabb őrület: Harlem Shake, Gangnam Style, Soltész párválasztó programja, stb. 

Íme a legújabb és legidiótább: a kondom kihívás. 
A képlet egyszerű: végy egy kondomot, szívd fel az orrodon keresztül és húzd ki a szádon. Életveszélyes mutatvány, mert a kondom akár a tüdőbe is kerülhet, bár ezzel valószínűleg nincsenek tisztában ezek a feltűnési viszketegségben lévő emberkék.
Hihetetlen milyen dolgok pattanhatnak ki egy ember agyából, az meg hogy még divatot is teremt vele, na ez... no comment.
Pár hét múlva ez az ökörség is a ködbe vész, reménykedjünk, hogy haláleset nélkül.

   Kapitalizmus vs. kommunizmus (szocializmus). Ez a rivalizálás határozta meg a világot több évtizeden át, kétpólusúvá téve azt.
   A kapitalista rész fő védője az Egyesült Államok azóta is, a kommunizmusé anno a Szovjetunió, mára utódja is kapitalista rendszerben működik. Győzött tehát a kapitalizmus. Valóban jó ez nekünk?

Ezer meg ezer érvet fel lehetne hozni a kettő rendszer mellett, a kommunizmust mégis többen támadják, holott a mai kapitalizmusban is vannak hasonló visszáságok. A kommunizmusban mindenki egyenlő, teljesen mindegy ki dolgozik többet, mindeki egyenlően részesül a javakból. A kapitalizmus a szabad verseny rendszere, kevés állami beavatkozással, a piaci szereplőkre bízza működését. Kialakult az a törvény, hogy a nagy hal megeszi a kicsit, a nagyok úgy formálják a politikát, hogy az nekik kedvezzen. Ez a gondolkodásmód a kapitalizmus legnagyobb hibája.
A következőkben a kapitalizmus bölcsőjéről és elfajzásának felelőséről írok, az USA-ról.

A 80'-as évek előtt remekül működött ez a rendszer, ugyanis a pénzügyi szektornak messze nem volt olyan befolyása, mint manapság.
1981-ben a republikánus Ronald Reagan-t választották meg az USA elnökének, és megkezdőtött a dereguláció. Hogy kik szorgalmazták ezt? A fenti videóban Don Regan, a Reagan adminisztráció pénzügyminisztere, akkoriban a Merrill Lynch, befektetési bank elnöke szól az elnökhöz, utasítja , hogy "tempósabban". Reagan egy báb volt, aki úgy táncolt, ahogy a pénzügyi szektor fütyült.
A buborék ettől fogva kezdődött el felfújodni, még demokrata kormányok sem tudták megállítani, mert ahogy mondani szokták, az amerikai kormányok Wall Street-i kormányok. Ennek a deregulációs politikának köszönhetően a bankok kétes ügyletekkel tudtak hatalmas profitra szert tenni (rablóhitel; hitelek eladása befektetőknek; stb.), meg tudták tenni azt, hogy lefizessék a hitelminősítőket, hogy a legjobb minősítést adják a hitelekre, továbbá egyáltalán nem volt egy erős bankfelügyelet. Mi sem bizonyítja jobban, hogy amikor a Lehmann Brothers befektetési bank csődbe ment, egyedül a brit Barclays bank érdeklődött a megvásárlása iránt, de a brit törvények szerint előbb egy alapos átvizsgálás alá kellett volna esnie a Lehmannak, amit az amerikaiak elutasítottak. Megjegyezném, ez a csődbe jutott bank kapott pár héttel a csődje előtt AAA-s minősítést...

A mai kapitalizmus legnagyobb baja az emberek gondolkodásmódja, legalábbis a felső 1%-é. Minél több pénzt akarnak szerezni, bármi áron. A kapzsiság hajtja őket, ez vezetett a 2008-as világválságig is. Felhasználva hatalmukat, úgy alakítják a törvényeket is akár, hogy az számukra kedvezzen. Egy bankár mondta azt, hogy a kapitalizmusban valaki úszik a vízen, valaki pedig elmerül. Kérdem én, amikor a Lehmann Brothers után sorban dőltek be a nagy amerikai bankok -akik nem mellesleg oroszlánrészt vállaltak a válság kialakulásában- egyből mentőcsomagért kezdtek rimánkodni. Hogy is van ez? Akkor most, ha valaki süllyed még kérhet segítséget a kormánytól? Nagy veszteség lett volna őket hagyni csődbe menni, ez tény, de ha nem ennyire kapzsik akkor nem jutottak volna idáig. 700 milliárd dollár. Ennyit kaptak, hogy feljöjjenek a víz felszínére. A demokraták nem szavazták meg, de hála a Wall Street-i kormánynak, sikerült néhány képviselőt megvesztegetni szavazatukért. A legszebb pedig az, hogy miután a majdnem csődbe jutott bankok megkapták az adófizetők által összedobott mentőcsomagot, az első dolguk az volt, hogy százmilliókért oszottak ki dolgozóik között bónuszokat... 

Barack Obama 2008-as megválasztása nagy reményekkel kecsegtetett, a Wall Street ellen meghirdetett harca, új reformprogramja elhitette az emberekkel, hogy meg lehet állítani ezeket a farkasokat. Nem így lett, a szakértők által "nyámnyilának" tituált programja nem érintette a fontos területeket, ez csak látszatintézkedés volt. Pénzügyminisztere az a Timothy Geithner lett, aki tevékeny résztvevője volt a válság kirobbanásának. A felelősök máig szabadok, Nouriel Roubini szerint -aki figyelmeztetett a válgás kialakulására- azért nincsenek alapos kivizsgálások ez ügyekben, mert megtalálnák a elkövetőket... 

Szabad piac, szabad versengés? Mára már nem, a mottó inkább az lehetne, hogy: "óriási privát nyereség, közpénzek kárán- bármi áron".

Ez lett a kapitalizmusból, a felső 1% mindent elkövet, hogy saját érdekében kifossza és tönkretegye az alsóbb osztályokat. Ez a felfogás több, mint 30 éve van jelen, nem csoda, ha az új generáció ezt a kultúrát vette át, nem volt aki felügyelte volna tevékenységüket és ezáltal elejét venni egy olyan bűnözési hullámnak, mely erkölcstelenül, átgázolva az embereken szerzett óriási mennyiségű profitot.

A mai formájában nem jó a kapitalizmus, a kapitalizmus és kommunizmus között félúton lehet a megoldás, egy olyan rendszerben, ahol jelen van az állami felügyelet, mely törvények meghozásával kiáll, megvédi azokat az embereket, akiket a bankok szokásukhoz híven ki fognak használni, továbbá olyan pénzügyi felügyelet kell, mely elejét venné újabb kizsákmányolások, válságok kialakulásának. A mostani rendszerben virágzik a fehérgalléros bűnözés, így meg kell szabadulni azoktól, akik pozíciójukat felhasználva segítik a bankokat. 

A kapitalizmus, mint gazdasági rendszer alapjaiban jó, akik manapság működtetik, azokkal van a baj.

Ez a mai, szabályozás nélküli rendszer nem elfogadható, meg kell változtatni, ha valaki el is kezdené, biztosan több évtizedbe kerülne, és ki tudja, mikor kezdődik el...ha egyáltalán el fog, személy szerint nem sok esélyt látok a változásra...